Év végi visszatekintés, egy olyan „izés” évre

Az év első napjaiban kíváncsiságtól vezérelve meghallgattam egy neves asztrológus 2020-as előrejelzését. Vonogattam hosszasan a szemöldökömet és őszintén szólva túlságos  borúlátónak ítéltem szavait. Persze vágtam, hogy egy dupla 2-es év nem feltétlenül kecsegtet sok jóval, de azért ez TÚÚÚÚÚLZÁÁÁÁS! Amikor véget ért a video hallattam egy szkeptikus " na ja" kijelentést és hatalmas lendülettel nekivágtam az ilyenkor szokásos, "mi szeretnék az idén megvalósítani" című irományomnak.

A fene sem gondolta, hogy valahol a Föld nevű bolygón egy óriási játéktáblán megint elkezdték játszani a Jumanji nevű társasjátékot. Lendületes évkezdés után februárban az egész családot leverte valami nyavalytörés.

Nevesíthetném is, de minek, a lényeg, hogy hetekre kivontuk magunkat a forgalomból és az épp felépülőfélben lévő ápolta a nyavalyásabbat. Kicsit már idegeskedtem, hisz nehezen viselem a tétlen fekvést, még ha ez jól megmarketingezve úgy is hangzott : "kifekszem a betegséget".

Márciusban új hobbynk lett szívbéli kolléganőmmel: a "menjünk vásárolni, mert jőőő az Armageddon" műsort toltuk. A vásárlásaink fókusza más irányt mutatott, mint az akkor népszerű és elhíresült liszt, cukor, klotyópapír körút. De vitathatatlan, hogy bennünket is elkapott a gépszíj.

Kezdett egyre inkább begyűrűzni az ismeretlentől való félelem, ez szinte mindenkin érezhető volt. "Most mi lesz" hallottam sokfelől. A pénzügyi forrásaim bizonytalanná váltak, az ügyfeleimet pedig már az első megszorítások is érintették. Megmondom őszintén betojtam.

Aztán hamarosan eljött az online oktatás első felvonása, jó kis hadd el hadd vette kezdetét. Egy-két barátot leszámítva pontosan tudtam, hogy csak magamra számíthatok.

Az építő jellegű közösségek, amelyekbe jártam addigra már szüneteltek, pontosabban online folytatódtak. Akkor még viszkettem ettől, hisz annyira sok erőt adott az élőszó, a jelenlét, egy kézfogás. Mindig is érintés párti voltam, úgy éreztem e nélkül sorvadozom. Egyik depressziós napból, a másikba zuhantam és még azt sem voltam hajlandó észre venni, hogy a Sorsistennők küldtek hozzám valakit aki szeretne a tőle telhető módon segíteni, vagy csak szimplán velem lenni még akkor is, ha épp el vagyok sárkányosodva.

Aztán egy éjszaka erőteljes álmot láttam. Ez nem annyira rendkívüli, sőt mondjuk úgy igen gyakori az én világomban. Mégis más volt, valóságosabb, szinte már érinthető volt az élmény. Többfajta szimbólum is megjelent benne, amit azóta is szorgalmasan rajzolgatok. Ez lett az én személyes mondjuk úgy rúna készletem, amit időnként előhívok ha a szükség úgy kívánja. Meg hát ugye a főnix, aki méltóságteljesen leereszkedett, igazi hollywoodi stílusban a sugárzó, narancssárga Nap mögül. Rám pillantott és cseppet sem emelkedett módon rám rivalt: "Ne nyavalyogj már ennyit. Mégis mit gondolsz, mi a túróért kaptál ennyi erőt? Állj fel, még sok a dolgod! " Hát ez nem az a szépséges, mélységes üzenet volt, amit az ember lánya egy ilyen misztikus lénytől elvárna..... De azért ütött.

Pár napi kóválygás után, kezdtem talpra állni.

Elkezdtem terveket szőni, de már egészen máshogy mint év elején. Végig gondoltam, hogyan tudnám átszervezni az életemet. Kezdtem megbarátkozni mindenféle online felületekkel és láss csodát rájöttem, hogy az általam oly nagyon hiányolt energia adásra-fogadásra is alkalmasak. Egyre inkább foglalkoztatott az önfenntartás kérdése és piciben, itthon elkezdtem ültetni pár haszonnövényt. Ez a folyamat elvarázsolt és a Föld jótékony energiáival átitatódtam, szinte megrészegültem.

A Jumanji játék azóta is tart. Már tök természetes, ha egy vadállatcsorda átmasíroz a nappalin, vagy beszippant a padló. Az sem meglepő ha hirtelen majommá változunk, sőt még az is gyakran előfordul, hogy bennünket néznek majomnak.

Minden átalakult, az emberi kapcsolatok is. Engedtem, akiket kellett, és születtek új, szépséges kapcsolódások, amelyekért hálás vagyok.

Azt még szoknom kell, hogy az utóbbi időben tovább léptek egy másik síkra olyan emberek is a környezetemből, akikre felnéztem, akik példát mutattak. De valahol a szívem mélyén tudom, hogy ők onnan segítik ezt a nagy változást, átalakulást, ami a világban zajlik.

A mágia, a varázslat nagy szerepet kapott az életemben, vagyis inkább csak visszataláltam ahhoz, ami mindig is bennem volt. Hiszek a belső erőmben, mert szinte minden problémára a megoldás ott belül rejtezik. Viszont minden külső hatás ellenére hiszek a közösségek segítő erejében. Jó volna, ha nem egymásnak feszülnénk, hanem bizonyos vélemény különbségek ellenére is képesek lennénk megfogni egymás kezét és őszinte szeretettel megölelni embertársunkat.

Az Új világ, a Vizöntő korszak embere ereje ebben is rejlik.
Áldás!